Amikor a saját kommunikációd taszítja el a vendéget

A „aki nem vigyáz magára, ne csodálkozzon” típusú mondatok pontosan attól a vendégtől viszik el a szolgáltatót, akit megszólítanának. A halogató vendég ugyanis nem lusta, nem felelőtlen – csak bizonytalan. És a bizonytalanságra nem szembesítés a válasz, hanem megnyugtatás.

Nem az számít, mit állítasz magadról. Hanem mit hisz el a vendég.

A legtöbb szolgáltató abban hisz, hogy ha szakmailag pontosan elmondja, mit csinál, a vendég majd megérti és foglal. A vendég viszont nem szakmai kategóriákban gondolkodik – hanem egy érzésben él. És amíg ezt az érzést nem hallja vissza abból, amit írsz, addig nem kapcsol át semmi.

Hirdetsz… mégsem jönnek a vendégek?

Hirdetsz, mégis üres a naptár? A gond sokszor nem a hirdetésben van, hanem ott, hogy túl korán kérsz döntést. A vendég előbb érzékel, bizalmat épít, majd bizonyosságot keres – és ha nincs mögötte út, ami végigvezeti, egyszerűen eltűnik. Nézd meg, hol dől el valójában a foglalás, és hogyan lehet a hirdetést jó döntési pontra kötni.